Mire figyeljünk az európai politikában? Őszi évadnyitó beszélgetés a külpolitikáról

Új Egyenlőség

Az Új Egyenlőség podcast adásaiban rendszeresen foglalkozunk olyan európai választásokkal, amelyek hatással lehetnek Magyarország politikai mozgásterére. Az elkövetkező tíz hónap során több olyan pillanat is lesz, amely alapvetően átírhatja az orbáni külpolitika lehetőségeit. Erről beszélgettünk az őszi évadnyitó adásban. Amennyiben az év végéig hátralévő időszakot nézzük, akkor három országban lesz olyan választás, amely érdemben hatással lehet a magyar külpolitikai folyamatokra. Az első, amelytől fordulatot várhat Orbán Viktor, a szeptember 30-i szlovák választás. Ezen – bár talán furcsának tűnhet elsőre – baloldali fordulatot remél a magyar kormány, és Robert Fico visszatérését a hatalomba. A második választási időpont Lengyelországban lesz, október 15-én. Itt a jelenlegi kormányzó erők pozícióban maradása a status quo megőrzését jelentené, de nem lehetetlen olyan kisebb fordulat is, amely a mostani viszonyokat átírja. Ilyen mozzanat lehet, ha a kormánypártok nem szerzik meg a mandátumok 50%-át, és koalíciós kényszer áll elő. Ez akár megnyithatja az utat arrafelé, hogy a szélsőjobboldal bekerülhessen a kormányba. A harmadik, talán a legkisebb közvetlen hatással bíró referendum pedig a november 22-i holland választás. Franz Timmermans holland belpolitikába való visszatérésének célja egy zöld-baloldali koalíció összetartása és a hatalomra jutás lehet. A még hivatalban lévő holland kormánnyal sem volt jó viszonya a magyar kormánynak, de ez akár tovább is romolhat egy váltás esetén. Az elkövetkező 10 hónap legnagyobb hatású eseménye mindenképpen a jövő júniusi európai parlamenti választás lesz. Ennek kapcsán az látszik, hogy nem várható áttörés egyik politikai oldal számára sem. A mostani mandátumbecslések szerint, amelyek nagyon hasonlatosak az egy évvel ezelőttiekhez is, újra három pártcsalád adja majd a többséget. A Néppárt várhatóan megőrzi vezető erejét, de csökken majd a mandátumaik száma, és ezáltal a különbség is köztük és a szociáldemokraták között. A 2019-es szinthez képest tapasztalható csökkenés egyik, de nem egyedüli oka mindenképpen a Fidesz kiválása. Matematikai alapon a Néppárttól jobbra lévő pártcsaládok beleszólhatnának a többség alakításába, de ez elméletileg sem realitás. A Néppárt egyik meghatározó erejét jelentő CDU/CSU szinte kizárt, hogy egy „koalícióban” legyen az AfD-vel. Hiába csatlakozna tehát a Fidesz az európai konzervatívokhoz (ECR), az nem jelenti számára azt, hogy többségi koalíció részese lenne.